A rohadt életbe...utol érnek...

Egyre hevesebben vert a szívem. A karom kissé vérzett, de most nem állhatok meg. A hajam ide-oda repkedett. Ha hullik a hajam, akkor biztos, hogy feltűnő lesz az avarban a kék hajszálam. Egyre hangosabban hallottam a morgást. A fenevadak biztos, hogy utolérnek, hiszen nagyobbak és gyorsabbak is mint én.

'Ari! Ide!'

'Seiko?'-kérdeztem lihegve.

'Igen, én vagyok! De most nincs idő a beszélgetésre, gyere utánam.'-mondta idegesen.

Mire észbe kaptam, már kézenfogva futottunk egyre mélyebben a föld alatt. 

'Hogy kerülsz ide?'

'H-Hát...most tényleg nincs idő az ilyesmire, még elkaphatnak a Bestiák, ha elérjük az 50 métert, akkor már nem fogják érezni a szagunkat.'

'Cöh..tereld a témát, tudom, hogy követtél.'

Most nem látom Seiko arcát, de biztos vagyok benne, hogy elvörösödött. Könnyen zavarba ejthető.

Mikor már a föld mélyén jártunk, Seiko elengedte a kezem és átölelt.

'Rád meg mi jött?'

'Ha véletlenül nem találkoznák, tudnod kell, hogy ezt kettőnkért teszem..'

'N-Neked komolyan elmentek otthonról Sei...'

'Bármi is történjék...maradj itt...kérlek..'-mondta remegő hangon, majd elfutott az ellenkező irányba az üreg kijárata felé. Amikor felért, morgást hallottam mindenütt. Nem akarom, hogy bármi baja essen, viszont a bestiák nem őt keresik.

'Kerestek valamit...?'

'Anaime Seiko...grrr..te is jól tudod, hogy mit keresünk, ne szórakozz velünk...'-morogta az egyik Bestia.

'Ha-ha! Szórakozni? Én tényleg nem tudom, hogy miről beszéltek!'

A Bestiák szimatolni kezdtek Seiko körül.

'Elfelejtettél ruhát cserélni...?'

'M-Micsoda?'-kérdezte Sei remegő hangon.

'Jaj Seiko... Érezzük a friss vért a ruhádon..veled volt Ari, most is a közelben van..és te..tudod, hogy hol..'

A Bestiák morogni kezdtek. Seiko nem tud hova menni. Ott felfalják, hacsak nem használ valami extra erős képességet. Nem volt semmi esélye. 

'Ha megmondod, hogy hol van Ari...megkegyelmezzük az életed..'-sziszegték.

'Az ő élete fontosabb, mint az enyém.'

'Hahahahaaa! Még nem fejeztem be. Megkegyelmezzük a te...és a családod életét.'

'..a családomat hagyd ki ebből Welaron...'

'Na? Áll az alku?'

'...'

'Hadd fogalmazzam újra...szeretnéd látni, ahogy a beleit rágjuk az anyádnak?'

'Mocskos férgek...'

'Nem rossz fiúk akarunk lenni, csak a munkánkat végezzük.'

'Milyen munka ez?'

'Mókás és finom!'-nevetett fel Balmor.

'Mit akartok tenni Ari-val?'

'Mondjuk úgy, hogy a királynőnk megvendégelné.'

'De mit akar tenni vele? Nem szereti a látogatókat..'

'Ari nem egy egyszerű látogató. Nem tudtál róla, hogy ő a királynőnk húga?'

'Hogy..mi..?'

'Engem is meglepett, mit ne mondjak! De kiadta a parancsot, hogy vigyük elé. Nem finomkodott, nem hintót küldött elé, hanem minket.'

'Két igazságtalan bestiát...'

'Hé...!'

'Mi...? A-Ari...?'

'Eljött az ideje annak, hogy feladjam magam mindenki érdekében...'

'Miért nem mondtad el?'

'Ez rám tartozik és a nővéremre...'

'Nem akarok bezavarni az érzelgős búcsúba, de velünk jönnél végre Ari hercegnő?'

'Az Ari megteszi...és tudok sétálni is..'

'D-De ezt nem teheted..nem hagyhatsz itt!'-mondta Seiko Ari karját szorongatva.

'A saját érdekedben eressz el...'

'...?'

Seiko lassan eleresztette Ari remegő kezét. Nem tudta, mi történik körülötte. Csalódás, düh és bánat volt a szívében. Mielőtt Ari elindult volna a Köd Kastély-hoz, odaadta Seiko-nak a nyakláncát. Seiko mindig is csodálta és dicsérte ezt az ékszert. Sosem hitte volna, hogy egy nap búcsúajándékként kapja meg.

'Sajnálom, hogy hazudtam...'

És elment.. Talán örökre..

Megosztás a facebookon